"Kane fia." (Ash)
Miután a gazdatest magához tér és szervezete idővel stabilizálódik, bekövetkezik az organizmus életciklusának talán legmegdöbbentőbb pillanata. Amikor az implantált embrió szimbióta "terhességi" periódusa befejeződik, kitör a gazdatestből, átszakítva annak mellkasát, különösen fájdalmas és erőszakos halált okozva. Ebben az állapotban a kígyószerű mellkasrobbantónak kis koponyája és sárgásbarna színű bőre van, mérete 30-60 cm. Akárcsak a tojás, ez is könnyen elégethető. Születése után a mellkasrobbantó enni kezdi a gazdatest maradványait, vagy menedéket keres, ha fenyegetik. Ahogy fejlődik, metamorfózisa során levedli bőrét, a külső váz keményebb és sötétebb lesz, koponyája megnyúlik. A lény tulajdonképpen keltetőnek használja az ember vagy más áldozata testét, annak fehérje-, tápanyag- és zsírtartalékaiból építi fel a sajátját. Szó szerint mindenbe beleeszi magát. Vírusként megtámadja a gazdatest élő sejtjeit - egyetlenegyet sem hagy ki -, és mindegyiket megváltoztatja, hogy elősegítsék az ő fejlődését, növekedését. Fantasztikus adaptív evolúciós folyamatot hajt végre, melynek eredményeképpen a gazdatest még akkor is minden szempontból kielégíti az embrió igényeit, amikor önmagáról már nem tud gondoskodni. Az inkubációs periódus 1-10 napig tart. Lehetséges, hogy a parazita ebben az állapotában egy olyan természetes mezőt tud gerjeszteni, amely felfogja és elnyeli a sugárzást, így tévesztve meg a diagnosztikai műszereket.
Variánsok: A kígyószerű változattal ellentétben egyes példányok rendelkeznek két mellső végtaggal, feltehetően azért, hogy ezekkel tolják-húzzák ki magukat szerencsétlen "szülőjükből". Sőt a Fiorinán mészárlást rendező idegen mellkasrobbantója (az úgynevezett bambi-burster) már kezekkel, lábakkal, elkülönült fejjel és farokkal jön a világra. A királynő lárvája (queen burster) négy kis kezet és két lábat visel, teste zömökebb, jellegzetes fején pedig látható a taréj kezdeménye. Utóbbi egyébként lassabban jut el a kitörésig, mivel egy királynő sokkal bonyolultabb szervezet, így több helyet és időt igényel a kifejlődéshez. A Ragadozók testében növekvő példányok (predalien) szája körül már kirobbanáskor láthatóak a jellegzetes csáprágószerű képződmények.
"Kane tunikáján vörös folt jelent meg. Gyorsan terjedt lefelé a jókora, szabálytalan vérfolt. A zaj, amit ezután hallottak, olyan volt, mint amikor a ruha elreped, s ez a hang visszataszítóan bizalmaskodónak tetszett a zsúfolt szobában. Kane inge szétvált, mint a dinnye héja, s kétoldalt visszahajolva engedett utat a középről kibújó öklömnyi fejnek, mely kígyófejként vonaglott és csavarodott ide-oda. Az apró koponya első pillantásra másból sem állt, mint éles, vértől szennyes fogakból. Fakó, piszkosfehér bőrét még bíborvörösen sötétlő nyálka borította. Egyetlen külső szerv, még szem sem látszott rajta. Már érezték émelyítően bűzös, undorító szagát is. ... A foggal teli koponya görcsösen rángatózva furakodott kifelé. Egy pillanatra úgy látszott, mintha ki akarná lőni magát Kane felsőtestéből. A fej és a nyak után láthatóvá vált a vaskos, tömött test s a fakófehér hús. A karmos kezek és lábak hihetetlen gyorsasággal hajtották kifelé. Azon szennyesen huppant az asztalon lévő tányérok és ételmaradékok közé, szétszórva maga körül Kane belsőrészeinek egy-egy kis foszlányát. Nyálkás, véres nyomot húzott maga után. Dallast a levágott pulykára emlékeztette, mintha annak nyakcsonkjából meredeznének ki a fogak. Mielőtt bármelyikük is felocsúdott s cselekedhetett volna, az idegen leficánkolt az asztalról, s fürgén, mint valami gyík, már el is tűnt a folyosó végén." (Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál)
|