"Mi lehet nagyobb és aljasabb, mint az idegen? A mamája." (Aliens - forgatókönyv)
A királynő (Regina Horribilis) az idegen boly nőstény vezetője, aki tojásaival gondoskodik a faj szaporodásáról. Megközelítőleg 60-90 cm-rel magasabb és jóval termetesebb, súlyosabb a harcos idegennél. Koponyája sokkal nagyobb és laposabb, rajta széles, felfelé ívelő tarajt visel; fogai áttetszőek. Négy karmos mellső és két izmos, hosszú hátsó végtagja, valamint három pár hátnyúlványa van. Az idegenkirálynő, akárcsak a hangyakirálynő, az egyetlen szaporodásra képes nőstény a bolyban, így ez irányítja cselekedeteit. Ő a fészek életének középpontja, szó szerint a társadalom anyja. Egy szervezett idegenpopulációban nincs "királynőtojás", amíg a katonák és herék el nem határozzák, hogy létrehoznak egyet. Kiválasztanak egy közönséges tojást, és a benne lévő arctámadóbábot bizonyos tápanyagokban gazdag, különleges táplálékkal etetik. Az ebben lévő vegyi anyagok úgy változtatják meg a növekvő arctámadót, hogy az királynőembriót hordozva kel ki. Elméletileg bármelyik tojásból kelhet ki ilyen szuper-arctámadó; hogy minek alapján választják ki épp azokat, amelyeket azután kezelésbe vesznek, nem lehet tudni. A királynő ugyanúgy "születik", mint a harcos idegen, de inkubációs periódusa hosszabb - néhány óra helyett néhány nap. A királynő - ösztönösen vagy tudatosan - azt a helyet választja ki fészeknek, ahol közel vannak az alkalmas gazdatestek, és ahol a tojásait biztonságban tudja, vagyis ahol nem pusztíthatóak el anélkül, hogy a támadó is el ne pusztulna.
A nőstény puffadt hasa mögött egy tojásoktól duzzadó tömlő, vagyis a tojócső lóg egy pókhálószerű hártyával felfüggesztve, mintha zsigerek végtelen tekercsét aggatták volna föl. A hasi tojástartóban - mely pillérként alá is támasztja a szörnyet - megszámlálhatatlan mennyiségű tojás kavarog a lüktető tojócső felé, mint valami gonosz, szerves futószalagon. Mivel a királynő a tömlő és a sok tojás miatt egymaga nehezen mozog, herék etetik és viselik gondját, és harcosok védelmezik. Ugyancsak herék hordozzák és gondozzák a tojásokat, melyeket a királynő - ösztöneitől vezérelve - akár élete árán is megvédelmez. Veszély esetén a királynő letépi tojástartóját, így már hatalmas teste ellenére is gyors mozgásra képes. Óriási, fullánkos farkát és a dolgozókénál jóval hosszabb belső állkapcsát is használja harc közben. Valószínűleg feromonok kiválasztásával és érzelemátvitellel közvetíti akaratát, így irányítja alattvalóit. Sokkal intelligensebb, mint a harcosok és a herék. Sziszegő és visító hangokat ad.
Bár normális esetben kiszélesedett potroha segítségével növeszti és rakja le a tojásokat, miután Ripley DNS-ének felhasználásával teremtik újjá, kifejleszt egy másodlagos reprodukciós rendszert is, melynek során az új idegen/ember hibrid faj már egy méhben fejlődik ki. Ez a komplett, aszexuális reproduktív ciklus önmegtermékenyítéssel, gazdatest nélkül zajlik.
"A medencéből először egy hosszúkás, domború csonttaraj emelkedett ki, amely a felületét díszítő hullámmintázat miatt leginkább a korallszirtekre hasonlított. Ha valaki alaposan szemügyre veszi ezt a tarajt, felfedezhette volna rajta az egymást keresztező vonalakat is, amelyek érdekes pókháló-mintát alkottak. A taraj széleiből kinyúló rövid, vastag, szarvszerű kinövések tövébe lyukakat fúrtak, ezekbe akasztották bele a láncok végéhez hegesztett erős fémhorgokat. A csévélés folytatódott. A medencéből kiemelkedett a tarajhoz tartozó szemek nélküli, hosszúkás, keskeny sátánfej. Ahogy a láthatatlan csörlők egyre hosszabb részt tekertek magukra a láncokból, úgy emelkedett ki a ködgomolygásból a förtelmes élőlény teste. A fejet hosszú, szegmentált nyak kötötte össze a torzóval. A nyakhoz drótkötélre hasonlító, vastag inak tapadtak. A lény gerince körülbelül akkora volt, mint egy kék bálnáé. A csontszerű anyagból lévő, vastag rúdból hegyes, széles pengékre emlékeztető tarajok meredtek ki. A torzót vastag, a rovarok kitinpáncéljára emlékeztető csontvértek védték. A felsőtest meglepően keskeny csípőben végződött, azon a helyen pedig, ahol a medencecsontnak kellett volna lennie, csak vastag inak és ocsmány kinövések lapolódtak egymásra. A lény hátából hosszú fekete csövek meredtek ki. A vékony, rovarlábra emlékeztető karok olyan kezekben végződtek, amelyek kísértetiesen hasonlítottak az emberére. A teremtmény egyszerre volt kecses és undorító, förtelmes és mégis lenyűgözően szép. Hihetetlenül nagy volt, talán még a legendás Tyrannosaurus Rexnél is magasabbra nőtt, de látszott rajta, nem csupán erős, hanem döbbenetesen gyors is.
A királynő bestiális sziszegéssel kinyitotta a pofáját. Elülső agyarsora mögül kilökődött a második szájszerv, ennek fogai mohón beleharaptak a levegőbe. A lény mozdulatlansága már csupán egy másodpercig tartott. A testén remegés futott végig, a végtagok megmozdultak, a farok csapkodni kezdett, a fogak éhesen csattogtak, a fej eszelősen himbálózott. A magához tért királynő dühöngeni kezdett, ám hiába, mert a láncoktól, a bilincsektől így sem bírt megszabadulni." (Marc Cerasini: Alien vs. Predator - A Halál a Ragadozó ellen)
|